19.rész

 Csak ő!

Reggel. Mit ér a reggel álmok nélkül! Mit érnek az álmok remény nélkül! De a legfontosabb, mit ér a remény...nélküle.

Reggel, csak azt nem tudom, miért süt annyira a nap. Miért volt mindenkinek olyan jó kedve. Miért!!? Mikor ő, csak ő, nincsen sehol. Hogy lehetnek az emberek boldogak. Persze, aki nem ismerte annak könnyű a boldoga. De Minhyuk szívében kavargott az üresség. Mostmár, úgy gondolta jobb lett volna, ha mindent másképpen csinál. Bárcsak még egyszer, előröl kezdhetné az egészet. Most már látta, hogy milyen bolond volt. De most már nincs sehol az a lány, aki képes volt a szívében, ekkora nagy kavargást okozni és aki úgy tűnt el mint a forgószél, hűlt helye maradt. Gyorsan jött és sajnos gyorsan el is száguldott Minhyuk összes reményével együtt.

Reggel még mindig céltudatlanul ült a kocsiban csak nézett kifelé a kocsiból, ahogy az egyre bővülő és bővülő tömeg a kocsi körül visítozott. Most még a rajongók sikítozását sem hallotta. Csak Réka hangját próbálta felidézni. De nem ment. Merre menjen, nemtudta. Már mindenhol járt. Merre keresse akkor? Gondolataiban csak az járt folyton és folyton, amit az igazgató mondott, miképpen csak az igazi barátok képesek megérezni, hogy merre járhat. De akkor ő miért nem érzi? Ezen gondolkodott egész nap. Nem elég jó barátja, gondolta.

Végül is, mindig is nagyon jóban voltak, amikor ….Minhyuk kivételesen nem volt olyan goromba. De akkor miért nem tudja most, merre menjen tovább. Csupa űr, teli elveszett emlékekkel, amiken javítana már, de nem tud. Mit tegyen hát csak vár. De mit ér a várakozás, hogyha véletlenül nem lenne kire. Kavarogtak a gondolatok a fejében aztán gyorsan eldöntötte:

-Akkor is meg fogom találni!-elindult tehát és még egyszer át akarta nézni a várost. Át is nézte, de Réka sehol.

Este. A remények is elveszni látszanak. De Minhyuk csak keresi-keresi nem tudja már hol. Csak megy előre, gyalog megy. Junyeon otthon ült és sírt, mert a rendőrség már feladta a keresést. Hero is feladta. Hero, Réka hőse. Ő is csak egy dologra gondolt egész nap.

” -Szólj ha lenne valami! Akkor én majd elviszlek innen. Mert ha egyszer rádszáll a maffia, még én a te hősöd sem tudlak megmenteni.”-gondolkodott.

-Miért nem tűnt fel, hogy erre célzott. Csak ezért kérdezte meg. Már akkor rá szálltak. Miért nem vettem észre!! Én bolond!

Jeremy:

-Nem kellet volna erőltetnem. Először olyan jóban voltunk. Nagyon rátapadtam.Talán ha újrakezdhetném, először megpróbálnék, igazi barátja lenni. Ez az egész az én hibám! És most már soha többé nem láthatom, hogy bocsánatot kérjek.

Seung Jo:

-Lassacskán rájöttem, hogy az a fogkrémes szájú pizsamás lány olyan volt nekem, mintha a húgom lenne. De egy bátynak az a felelőssége, hogy megvédje a kis hugát, nem? Én miért nem tudtam?

Junyeon:

-Lehet, hogy nem kellet volna tétlenül várnom, hogy minden megoldódjon, mikor tudtam, hogy baj van. Lehet, hogy csak egyszerűen jobban kellet volna vigyáznom  a szobaszomszédomra, aki amikor volt valami bajom, mindig segített. Én miért hagytam, hogy ő mindent egyedül oldjon meg.

És végül Yunyu:

-Lehet, hogy gonoszul bántam vele. De most már bánom. Lehet, ha kedvesebb vagyok hozzá, akkor barátok leszünk, sőt biztos. Lehet, hogy nem kellet volna akkora nagy ellenfélnek tekintenem. Hiszen így is-úgy is nyertünk volna mindketten. Legalább egy barátságot. Most úgy érzem, feladom a versenyt. Mert ez nem érvényes,vetélytárs nélkül versenyt nyerni. Fel kell adnom és bocsánatot kérni mindenkitől. Meg ahogy most látom, attól a fiútól is, akit mindig kigúnyoltam, akinek tetszettem. Ő volt az a kisfiú egyben aki még az általános iskolában játszott velem...Minhyuk. Nekem nem voltak barátaim...a mai napig nincsenek. De az olyan jó érzés volt kiskoromban hogy valaki képes volt leülni mellém és megpróbálni játszani velem mikor sírtam mert mindenki kirekesztett és bántott. Miért taszitok el mindenkit, aki véletlenül képes belémszeretni. Már bánom.

Éjszaka volt. De a remény még elveszettebbé vált. Minhyuk lassan sétált. Már egy kicsit könnyezett is. Sétát-sétált és hírtelen a tengerpartra ért, aholvá el kellett volna hoznia Rékát, de nem tette. Megint ideért tehát. Úgy érezte, hogy ide is el kell még egyszer utoljára jönnie. Mert eldöntötte, hogy az emlék miatt nem fog többé idejönni, túlságosan is fáj. De mi ez?! 

Sírás hangja. Valaki nagyon sír. Látja is hátulról Minhyuk. Ez Réka!!! Elgondolkodott rajta, hogy oda menjen-e, de elősször azt hitte, hogy csak káprázik a szeme…Oda akart futni, de nem. A fejhallgató, ami a fején volt, pont Minhyuk kedvenc lassú száma ment, az a szám olyan megnyugtató volt. Olyan jó volt még fél percen keresztül nézni Rékát, újra látni őt. De végre rászánta magát. Igazából azelőtt csak azért nem mert odamenni, mert szégyelte magát. Most odament a lány pedig nem vette észre, mert hátulról ment. Csak sírt-sírt tovább. Minhyuk levette a fejéről a fejhallgatót és lassan a lány fejére tette, aki csak felnézett aztán sírt tovább. De Minhyuk nem bírta tovább, leült Réka mellé és átölelte, miközben a lány még mindig sírt, de azért visszaölelte a fiút, aki mellett végre biztonságban érezte magát. Közben a nap felkelt.  MinHyuk megszólalt:

-Tessék!-ezzel levette a lány fejéről a fejhallgatót.-Nézd, napfelkelte velem. Hát nem meg mondtam hogy mindig el fogok jönni?-mosolygott. Erre Réka abba hagyta a sírást és ő is mosolygott egyett, de olyan törékenyen nézett most ki.

-Köszönöm Minhyuk.-mondta félénken Réka.

-Nem, ne köszönd. Én sajnálok mindent, amit tettem és amit mondtam. Sajnálom, és tudod most már úgy érzem, hogy tudlak szeretni.-mondta Minhyuk aztán megcsókolta Rékát aki aztán csak mosolygott. Nem erőteljesen, de lehetett látni, hogy végre megnyugodott a lelke.

-Mi történt?-kérdezte Minyuk.-Kérlek mond, hogy nem bántottak megint.(igazából ez egy költői kérdés volt, hiszen lehetett látni, hogy el van szakadva a ruhája, ki van törve a cipőjének a sarka és egyik lábán mezit láb van és azt is hogy tiszta mocskos…bizonyára sokszor elesett. Mert sebese mindenhol.)

-Mi?-kérdezte Réka félénken.-Elmesélem.:

"Futottam futottam, amikor Jeremy-vel összevesztem, de megint találkoztam azokkal az emberekkel aki megvertek múltkor…Igazából végig követtek engem. Megint megvertek egy sikátorban, aztán következő nap reggel, egy széken találtam magam meg voltam kötözve. Nagyon fájt mindenem tiszta vér volt. Az emberek ott ültek a teremben, ami egy raktárház volt, tőlen 5 méterre. Éppen azon gondolkodtak, hogy mit tegyenek velem…meg akartak ölni. De akkor sikerült kikötöznöm a kezemet. Lehet, hogy csak a szükség helyzet hevében, de valahogy sikerült, amikor pedig elszöktem. Sikerült volna észrevétlenül elmennem, de a kutyájuk észrevett és ugatni kezdett. Erre üldözőbe vettek. Nagyon sokáig üldöztek és mivel futnom kellett elestem a magassarkúmban bele egy pocsolyába kitört a magassarkúm sarka és még a lábam is kibicsaklott egy kicsit. Az egyik gonosz ember, aki üldözött észre vette, hogy hol vagyok, mert szétváltak. Odajött és azt hittem akkor vissza is visz. Nagyon féltem. De odasúgta nekem:

-Bocsájts meg kislányom! Nem akartam, hogy egy ilyen szintre fajuló dologban benne legyek csak szükségem volt as pénzre. Felsegített a földről és mondta, hogy fussak jobbra ő pedig eltérítette a többi embert, balra, miszerint én arra futottam. Tehát segített. Akkor már este volt. Egy idő után mikor már nem követtek, elkezdtem sétálni. Féltem és fogalmam sem volt, hogy merre vagyok, féltem hogy újból megtalálnak, aztán kiértem ide és leültem a padra ……csak sírtam és te egy fél órán belül ideértél.

-Sajnálom, miattam van minden!-mondta Minhyuk miközben még egyszer megölelte Rékát. -Máskor jobban vigyázok rád! De ne aggódj, akkora híre ment ennek az egésznek, hogy most már nem fognak még egyszer bántani téged.

Felállt a kutyaszemű a padról és megfogta Réka kezét.:

-Gyere, haza kisérlek.-mondta mosolyogva. Réka pedig boldogan felállt, hiszen Min ezt még sosem ajánlotta fel neki, még sosem kísérte haza...önszántából.

Lassan hazasétáltak. Közben elbeszélgettek mindenről.

Hazaértek és mindenki Rékáék házában volt, amikor pedig Réka és a büszke fejű Minhyuk beléptek Mindeki odafutott és megölelte Rékát. De az első Jeremy volt. Bocsánatot kért mindenért és Réka is tőle. A többiek is mindenki egy nagy kört alkottak és mindenki nevetett. Réka felment a szobába és átöltözött normális ruhába. Mikor lejött, leültek a nappaliba és el kellett mindent most már mindenkinek mondani. Junyeon  az a kis manó, olyan boldog volt, hogy egyfolytában csak ölelgette Rékát, úgy kellet Minhyuk-nak a kis féltékenynek, lekaparnia róla. Végre mindenki hazament, Réka pedig felmehetett lefeküdni aludni. Az idő nagyjából 7 óra lehetett. Nem baj mindenki elaludt. Végre tudott mindenki nyugodtan aludni.

18.rész

Itt a várva várt 18 rész! remélem megérte a várakozást!

A nap amikor ráébredtem...

Este. Nyugalom van. Nincs semmi zaj. Csak az ablakra cseppenő eső kopogását lehetett hallani. Csak csend továbbra is. De Minhyuk fejében hangosan zajlottak a dolgok. Egész nap azon gondolkodott, mi történt előző este. Úgy gondolta, majd csak kitisztulnak a dolgok és mivel tudta, hogy Réka biztonságban van, egész nap a stúdióban, ezért most volt ideje, aggódás helyett gondolkodni. Szóval kihasználta az időt. Lent ült tehát a nappaliban és nézte az órát mikor lesz már fél tíz, amikor Réka végez a munkahelyen és neki Minhyuknak érte kell mennie. Legalább most ebben a percben, úgy gondolta, hogy csak ő tudja megvédeni, hiszen csak ő tud mindenről. De akkor, valaki berontott az ajtón. Jeremy volt az:

-Elvesztettem.-jött be kétségbeesetten, sírás közben. A zuhogó eső miatt elvolt ázva teljesen.

-Mi?!-pattant fel gyorsan a helyéről Minhyuk, aki majd szívinfarktust kapott a hírtől.

-Réka…nem találom sehol!! Otthon sincsen!!!

-Mit csináltál!-fogta meg Minhyuk Jeremy pólóját. És ekkor Jeremy elmesélte gyorsan az egészet, de kétségbeesett hangal:

-Ma reggel, amikor találkoztunk. Nem volt valami jól. Láttam, hogy egész nap csak szenved. De amikor oda akartam menni vele beszélni, akkor csak haragudva beszélt hozzám:

"-Nem érted, hagy békén!!-mondta Réka

-Csak tudni szeretném, hogy jól van-e a feleségem. Mert tudod átgondoltam, ami tegnap történt és rájöttem, hogy biztos csak sokat ittál vagy nem voltál jó passzban azért mondtad ezeket.-mosolygott Jeremy. Réka nem akarta megbántani Jeremy-t, ezért boldognak tetette magát és úgy tett, mintha minden amit most Jeremy mondott, igaz lett volna.Véletlenül tegnap elmondta a titkát és nem akarta kényelmetlenül érezni magát mindig Jeremy előtt.

-Akkor eljössz velem sétálni? -kérdezte boldogan Jeremy. Még csak 8 óra volt, de Réka most az egyszer, hogy a barátságuk megmaradjon, el ment vele.

-Hát tudod lehet, hogy nem kéne mennem, mert aggódik majd értem……-tartott egy kis szünetet és folytatta -…az edző úr. De, megyek, mert tegnap olyan gonosz voltam.

Kimentek tehát a parkba. Furcsán sötét volt, csak mert ugye nyár volt és nyáron nyolckor általában nem szokott még sötét lenni. De el volt borulva.

-Tudod Go Mi Nam….Hyungal jár!!-mondta szomorúan.

-Ő meg kicsoda?-kérdezte Réka.

-Hát…emlékszel még..ő ült velem a buszon. De már jobban vagyok, mert téged sokkal jobban szeretlek mint őt!-mondta komolyan és elmosolyodva egy kicsit elpirulva is.

-Azt szeretném kérdezni, hogy nem-e akarsz velem járni!

-Nem.-állt meg Réka és mondta lehajtott fejel.

-De miért nem?!-kérdezte Jeremy számonkérően, mintha a tulajdonáról beszélne. Fura, de Jeremy el kezdett mérgesen hangosan  beszélni:

-Most akkor mi van?! Az előbb még beleegyezően mondtad, hogy szeretsz..most meg…mi bajod van!!! Ha szeretsz, akkor legyél a barátnőm!

Nem akart rosszban lenni Jeremyvel Réka és így elgondolkodva Go Mi Namra sem akart hasonlítani, de ebből már elege volt. Jeremy úgy kezelte, mintha a tulajdona lenne, ezért felháborodva, meggondolatlanul el kezdtek folyni a szavak a szájából: 

-Ki vagy nekem?! Valóban tudni akarod??! Nekem csak egy ember vagy. Nem is barát, aki egyfolytában csak idegesít.-persze nem gondolta komolyan. Jeremy arckifejezése egyre szomorúbb lett, de Réka észre se véve, hogy tönkre teheti barátságukat folytatta:

-Csak ez vagy nekem!!! Én Minhyukot szeretem…ő egy goromba fafejű ember velem, tudom. De ő legalább nem egy tárgynak tart engem hanem normális embernek!! Nem szeret engem de legalább emberszámba vesz és annak megfelelően eléggé tisztel. Egy barát nem olyan aki rá eröltet dolgokat a másikra...Nem tudod felfogni, hogy a a dolgok nem így alakulnak akkor is és soha sem, tetszenél nekem. Ha elölről kezdődne minden, ha nem emlékeznék semmire, még akkor sem lenne semmi esélyed. Mert annyira….mert annyira. Mindegy, én soha nem tudnálak szeretni! –de nem folytatta tovább mert már sírt Jeremy. Lehajtott fejel mondta:

-Akkor menj…nem akarlak soha többé látni. Ha látlak, akkor is figyelmen kívül foglak hagyni, ne aggódj, mert tudod, tudom hogy egy olyan lány mint te, soha nem tudna szeretni egy olyan szerencsétlenül bolond embert, mint én!!-Réka csak állt ott mérgesen még mindig nem felfogva, hogy miket mondott Jeremynek az előbb.

-Nem hallod? Menj!!-mondta Rékának Jeremy. Erre Réka elfutott. Sírva futott. De had mesélje csak tovább Jeremy:"

-Elment és mire feleszméltem hogy elment egyedül a sötétben, addigra már nem láttam merre volt. Mondta kétségbeesetten Jeremy. Ekkor Minhyuk a fejében elgondolkodott, hogy ő sosem gondolkodott ilyenen. Mindig otthagyta Rékát mindenhol egyedül, nem vigyázott eléggé rá. Lehet, hogy Jeremy érdemelné meg jobban, hogy Réka a barátnője legyen.

-Tehát utána futottál?-kérdezte Minhyuk kétségbeesettem. 

-Idejöttem mert tudom, hogy te tetszel neki. Csak te tudhatod, hogy hol van gondoltam...-mondta beletörődve a tényekbe.-Nem futottam utána..

-Nézted már otthon?

-Igen. Nem volt otthon és igazából Junyeon mondat, hogy szóljak neked is. Ő meg már a lányokkal elindult keresni.

-Miért nekem szólsz utoljára!?-mondta mérgesen Minhyuk és kifutott az esőbe. Aztán elment egyedül keresni a városba. Elment minden helyre, ahol valaha csak együtt voltak és ahol nem is. már csak egy helyet hagyott, ahol egyszer voltak együtt. Hajnalodott, de a nap még nem kelt fel. Kifutott a tengerpartra. Elgondolkodott ott, megállva:

„Mostantól mindig így lesz. oké? Csokiért kihozlak ide. Csokiért napfelkelte!! oké?”

„Hova mész Minhyuk?! Azt mondtad, mindig kijössz velem megnézni a napfelkeltét, ha adok csokit. Nem?!”

„Nekem más tetszik…nekem ez a disznó tetszik, itt!!”

Ezek a mondatok égtek a szívében és a megbánás, hogy miért nem figyelt oda jobban. És ahogy tegnap mondta este, valóban rájött most, hogy tetszik neki Réka. De ebben a percben valaki megütögette a vállát:

-Szia, Minhyuk!-mondta egy kedves hang. Mire Minhyuk nagyon boldog lett, megfordult és megölelte a lányt, aki mögötte állt. Azt hitte Réka az, de nem, csak egy rajongó volt, aki felismerte. Ebben a percbe Minhyuk elpirult és mivel a rajongó egy aláírást kért, azt megadta neki. Aztán tovább ment keresni és végül bement az Entibe, mert felhívta az igazgató.

-Uraim, mit tudnak a tegnap este történtekről?-kérdezte az igazgató az irodában nyugodtan Junyeontól, Jeremytől és Minhyuktól.Erre Junyeon gyorsan válaszolt:

-Uram. Eltünt Réka!-mondta szomorúan.

-Azt már tudom..csak azt nem, hogy miért nem értesített engem, vagy a rendőrséget valamelyikük előbb. Maguk felfogták mekkora baj lehet ebből. Nem csak a kisasszony éltéről beszélek, hanem ha megkerül, akkor is három nap múlva lesz a verseny. Kerítsék elő vagy a lánynak lőttek az álmai terén!!

-Igen uram!!-mondta Minhyuk.-Akkor, hívom a rendőrséget!

-Azt nem kell, én már riasztottam őket és minden egységet most, csak rá állítottam. Valamiért szimpatikus nekem ez a kis lány. De úgy látom mint mi egypáran, maguk is így vannak ezzel. Ne is tagadják, én is voltam fiatal!

-Igen uram…ez így van.-mondta Jeremy.

-Szóval kérem magukat is. Keressék minden erejükkel. Csak az igaz barátok képesek megérezni vajon hol lehet. Kerítsék meg tehát szegény lányt!-mondta szimpatikusan az igazgató. Aztán mindenki kiment az irodából és egész nap keresték Rékát.

E-közben:

-Kislányom muszáj kijönnöd a szobából!!

-Nem megyek ki!! Alulmaradok!!-mondta Yunyu.

-Nem maradsz…hogy is hívják Rieka?! Eltűnt. Úgy tűnik csak te maradtál a versenyben.-mondta Yunyu anyukája, elvagyok telve magamtól hanggal. Erre Yunyu kirontott a szobából.

-Mit csináltatok?!-kérdezte mérgesen.

-Ugyan kislányom, semmit!-ekkor Yunyu mérgesen felfutott az emeletre az apja irodájába. Emlékszem meséltem neked, arról a lányról.

-Igen kincsem és tudom megígértem, hogy nem csinálok semmit. De csak a kedvedért még sem tudtam megállni. Meglepetés!-mondta az ember teljesen komolyan és gonoszul.

-Mit tettél vele!!

-Nem ezt akartad, kiiktatni a hibás elemeket. Megkönnyíteni az így is biztos győzelmedet!

-Hol van?!!! Az egész ügynökség  és a rendőrök is őt keresik.

-Meghalt!-mondat komolyan monoton hangon.

-Te, te...nem is ember vagy!!-mondta mérgesen Yunyu.-Tényleg megöletted?! Ez neked a példamutatás. Gyilkos az apám!!!

-Valahogy úgy, de legalább is biztos már nem sokáig fogja bírni. De te hogy merészelsz ilyen hangnemben beszélni velem?!-Yunyu nagyon bedühödött és ki akart rontani a szobából, de akkor még utána mondta neki az apja.-Előre figyelmeztettem, hogy adja fel. Jobb lenne nem belekeveredned, csak hagyni hogy apu tegye a dolgát.

Yunyu sietett, bement a szobába és gyorsan gondolkozás nélkül felhívta Minhyukot.

-Gyere el hozzám kérlek!

Mikor Minhyuk odaért, csak berontott Yunyu szobájába és megkérdezte:

-Miért hívtál? Én nem csak egy kis féreg vagyok?

-Nem ezért!! Tudom hogy hol van Réka..vagyis pontosan nem.

-Mit tudsz te?! Mit tetettél vele!!-kérdezte mérgesen közelebb menve Yunyuhoz.

-Nem..úgy érem, én nem akartam, hogy ez legyen…bocsássatok meg. Csak annyit tudok, hogy az apám ráuszította az embereit és szerintem jobban teszitek, ha abbahagyjátok az örökké eredmény nélkül maradó keresést-mondta Yunyu megbánóan.

-Hol van?-tudom, hogy tudod!!

-Nem…sajnálom,inkább feladnám az egészet, hogy elő tudjam őt keríteni vagy rendbe hozni.

-Tudod te egy nagyon szívtelen ember vagy ezért nem szeretnek mások, már nem is értem, hogy nekem miért tetszettél, de most rájöttem, hogy soha nem is tetszettél!!-Ekkor Yunyu elkezdett sírni Minhyuk pedig kiment mérgesen a házból. 

 -De ha keresitek legyetek hatékonyak. Nézzétek régi raktárépületekben...-mondta még Yunyu Minhyuknak.

Min amíg a kocsiban ült elgondolkodott:

-soha nem látjuk többé? Mi lesz, ha nem látjuk többé?-gondolta magában kétségbeesetten.

-De én akkor sem adom fel!!

Min kétségbeesetten fésülte végig az egész várost,  de nem adta fel. Mikor már Jeremy is hazament és mikor már Junyeon is azt mondta neki, hogy muszáj pihenni, ő még akkor is kereste, Mert magát tartotta felelősnek a történtekért.:

-Miért nem szóltam Jong Hwanak, amikor még lehetett volna.-gondolta magában. De haza nem akart menni,  inkább leparkolt azon a helyen, ahol a múltkor annyira összevesztek Rékával, de nem akart elaludni, pedig már tegnap este sem aludt semmit. De végül is a hajnali órákra akaratlanul is elaludt. (Egyem meg szegényt :3 köszönöm Minhyuk ezt sohasem felejtem el neked!!)

Előzetes.

huh tudom hogy azt mondtam, hogy nem fogok egy darabig foglalkozni az új bejegyzésekkel de nem tudtam megállni, mert találtam egy animáció szerkeztő oldalt (a goanimate.com-ot) és megszerkesztettem a történetem, kissé gagyi előzeteseét.(mert 5 karaktert használhattam, 2 fiú és 3 lány) Azért ez is valami és fél napomba telt, ez az alig két perces animáció összehozása. Mindegy tetszik? Légyszíves véleményezzetek, mindenki akik olvastok! Tudni szeretném hányan vagytok. (mondjuk ez után is valószinüleg nem fog mindenki írni, aki tényleg olvas, mert fél vagy csak, mert lusta...nyugi én is az vagyok!!^^) Az a lényeg, hogy nagyon örülök, ha megjegyzést kapok. Különösen megköszönném Dudás Tamarának aki mindig ír megjegyzést. Annyira örülök nekik! köszönöm :))

Előzetes:

 (Katt ide)

Ez az első animáció amit összehoztam...valahogyan. >.< De nagyon élveztem tudom hogy nem lett profi de nekem elmegy!:))

Zene: Avicii- Wake me up.
szerkesztő oldal: www.goanimate.com

17.rész

 Én, a te szemszögedből!~

Reggel volt a madarak csicsergése vízhangzott a szobában. Réka és Junyeon még aludtak pedig már tíz óra lehetett. Aztán lassacskán Junyeon kinyitotta a szemét és nagyot mosolygott. Nyújtózkodott egyet az ágyban ülve, aztán elkezdte suttogni:

-Réééékkaaa…kelj fel. Reggel van!!-de Réka csak aludt tovább. Erre Junyeon nevetett egyet és elkezdte csikizni Rékát elég aljasul, ilyenkor hajnalok hajnalán…ez a gyerek!!!

-Nem akarok méééég felkelni….-szuszogta Réka nagy csiklandozás közepedte, ami kínozta. De Junyeon addig folytatta, amedig végre ki nem nyitotta a szemét és ő is fel nem ült az ágyban.

-De gonosz vagy.-mondta Réka még mindig álmosan.

-Jó lvan, naaaa….mondja az, aki egész este szuszogott, háromszor lelökött az agyról…az ÉN ágyamról és aki lehúzta rólam a takarót!!!!-mondta Junyeon elszántan.

-Naaaa. Jól van, akkor átmegyek a szembe szomszédokhoz…főőőőnök!!!!-mondta Réka boldogan.

-Miéééérrrtttttt?-kérdezte Junyeon huncutul.-Talán Jeremyvel akarsz találkozni?

-Mi!? Nem!-mondta Réka hirtelen dühösen és meglepődve.-Honnan veszed ezt!!!???

-Hát csak mert...tetszik neked!-mondta Junyeon még nagyobb mosollyal.

-JÉZUSOM…..te azt hiszed?! Ugye nem mondtad senkinek, sem Jeremynek…mert ez NEM IGAZ!!!!-mondta Réka kétségbeesetten.

-Hááááááttt…-mondta Junyeon kisfiúsan.-A többiek tudták…mindenki tőled hallotta, de Jeremy nem.

-Hála istennek, akkor jó.-mondta hírtelen megnyugodva Réka. Talán túl hamar is, mert Junyeon folytatta.:

-Aztán tegnap este, mikor én tudod elég sokat ittam….-mosolygott félénken.-Véletlenül kicsúszott a számon.

-Hogy mi!?-vágta fejen Réka Junyeont, aki már kiterült az ágyon és védte magát:

-Mondom hogy sokat ittam. Nem tehetek róla! Nem bírom az alkoholt és tegnap elszóltam magam reggel, hogy mi van, de nem az egész igazságot mondtam neki. Aztán Jeremy este elvitt bulizni, persze hogy leitasson és aztán én mint ártatlan naiv kisfiú, az egészet elmondtam neki. Azt hiszem bejött az ötlete. Ördögibb és okosabb, mint amilyennek látszik és ráadásul miután elmondtam, ott hagyott engem  a clubban és ő meg elrohant, mint egy őrült azt kiabálva: "mennem kell tervezni az esküvőt!!", aztán nevetett egy ördögi kacajjal és mindenkit felborított, amikor elrohant.

-Ez nem lehet igaz?!-mondta Réka ledermedt fejjel.

-Ja….még haza sem kísért és még a kajámat is ellopta, amikor elfutott. Gonosz!!!!

-Nem, én nem erre gondoltam!!! Te vagy a hülye!!-mondta Réka mérgesen tovább.

-Ez nem lehet igaz, már megint én …pedig nem is az én hibám.-mondta Junyeon keservesen, mert ledőlt az ágyról, akkorát kólintott a fejére Réka. Közben Réka kirohant a szobából gyorsan a telefonjához futott, hogy megnézze Minhyuk megkapta-e az üzijét és esetleg visszaírt-e..ha érted mire gondolok!! De eszébe jutott, hogy mi történt vele este, hát hogy is mehetett ki a fejéből. Hirtelen kirázta a hideg és igazából nem volt egyedül a házban, de teljesen úgy érezte, magára maradt. Most mit tegyen! Ezt nem tudta eldönteni. Vajon adja fel az egészet, hogy ne essen bántódása, azaz hogy, szerepeljen olyan bénán, hogy biztos ne vegyék fel vagy küzdjön tovább, járjon be az edzésekre és legyen olyan jó, hogy letörölje a vigyort Yunyu és az emberei fejéről. Vajon annyira fél tőle Yunyu, hogy most ráuszítja az embereit? Vajon meddig fog elmenni ezzel? De végül úgy döntött, hogy valakitől segítséget kér.

-Kicsoda Yunyu?-kérdezte Réka Herotól.

-Yunyu? Hát azt hittem, ismered!-monta Hero csodálkozva.

-Nem azért, hanem hogy miért van olyan nagy befolyása…úgy értem nekem ezt Junyeon mondta….

-Ja…-vakargatta a fejét Jong hwa és aztán végre rátért.-Vigyázz vele.

-Miért? Ki ő?

-Ő a szórakoztatóipari elnök lánya…

-Ezek szerint ő ez entertainment fejese?

-Nem…az nem. Az az igazgató Shin seok joon,. de ahogy Junyeon mondta, nagy a befolyása, ugyanis az jóban van az összes bírával. Szerencsére a mi kedves igazgató urunkat, ez hidegen hagyja, mert akkor is majd az ő pontszáma lesz a meghatározó, nem pedig a különböző helyekrő összevállogatott zsűrinek. De akkor is, neki kapcsolata van a maffiával.(uhuhuuh )És ha nagyon úgy érzi, hogy a kislánya útjában vagy, vagy a kislánya nagyon utál, akkor rád küldhetik a maffiát.

-ohh…értem.

-De…szerencsére ez nem történt meg, mert hidd el ha megtörténne, akkor neked el kéne menekülnöd, ezt az egészet feladni, mert nagyon erős kézzel tartanának és én a te Hősödd bármennyire is szeretném, nem tudnálak megmenteni, mert én túl kevés vagyok hozzá mérve.-mondta

szomorúan.-De ha valami lenne azonnal szólj!! Érted, mert akkor én rögtön elutazok veled a magángépemmel úgy, hogy a maffia ne tudja hol vagy, mert bárhol lennél rögtön megtalálna.

Ebben a percben Réka véglegesen döntött a fejében mit tegyen. Megcsinálja csak azért is, keményen dolgozik. Mert őt nem lehet csak úgy eltávolítani, mint egy rossz szemet az entertainmentből. Azt gondolta ebben a percben, hogy ő ennél sokkal erősebb és ha kell, akkor megküzd a gonosz emberekkel is, de nem fogja feladni, mint egy gyenge lelkű ember, aki menekülni akar! Tehát megköszönte Heronak, hogy elmondta és megígérte neki mindazt, amit Hero megígértetett vele. Rögtön hazudott, hiszen a „maffia”, már rég a nyakán volt egy kicsit félt, de ha ezt most elmondta volna Heronak, akkor ő Réka érdekében ugyan, de hátráltatta volna. Ezt Réka nagyra becsülte, hogy így törődött vele, de most mégsem mondhatta el. Itt egy titok, amit senkivel nem tudott megosztani, bármennyire is nyomta a szívét.

-Mit csinálsz?-kérdezte Jong Hwa.

-Semmit...csak írok egy SMS.t a drágaságos dobsodnak.

-Miért, fent van az emeleten. Fetreng az ágyban és legalább ma már 10 házhoz szállítást kért a kedvenc étterméből. Szomorú valamiért. Mindig ezt csinálja ha szomorú, betöm egy csomó kaját az ágyban fetrengés közben….és teledobálja a szobát zsepivel.-nevetett Jong hwa.

-Ja. Azért írok inkább neki. Nehogy azt higgye, én hoztam az újabb szállítmányt az étterméből.-nevetett Réka is.-Itt  maradhatok nálad.

-Miért? Persze, de tudod Jeremy ha megtudja féltékeny lesz. Látod szemben, az az ő szobája.

-Mi ne már hogy te is…-mondta Réka, de aztán nem mondott többet. Hero felment az emeletre, azt mondta hogy próbálnia kell, de azért megengedte, hogy ott maradjon Réka. Réka pedig írt néhány sms-t Minhyuk-nak.(idézet következik csak erős idegzetűeknek)

„Szia! Nem tudom megkaptad-e az előző sms-emet, de tegnap épségben hazaértem. Csak ennyi. Szia”

„Hallllii…én vagyok az, Réka. Nem akarsz ma valahová eljönni velem mint tegnap, olyan jó volt!!!”

„Helló, még mindig én. Csak azt akarom mondani hiába durcázol odafönnt..nem lesz jobb…szóval csináltam egy kis kaját. Itt vagyok lent a nappaliban. Gyere le!!!!!!!”

„Én vagyok…Jeremy megette a kajádat, mert nem jöttél .”

„Seeeegíííts Jeremy nem hagy békén…esküvői magazinokat nézet velem. Már háromszor fejen vágtam, de nem ájult el. Gyááááá”

„Kééépzeld, azért mert nem segítettél Jeremy kiválasztotta a menyasszonyi ruhámat és aztán lehívta Jong Hwat, aki csak nevetett.”

"Mindegy, azért remélem megkaptad az előző üzeneteket, csak mert már 5 susy-s, 6 pizzás és 7 svédasztalos kiszállítás vonult el a nappaliban és mindenki épségben kaja nélkül érkezett vissza, miután felvitte ..gondolom, neked a kaját. Bár elég rémült fejük volt”

„Hhhaaaahóóóó….ma este nem akarsz velem eljönni, csak mert megígérted hogy napfelkeltét nézünk…..kettesben*-*”

Fent ült az ágyba Minhyuk, aki csak sajnálkozó fejjel olvasta az üziket, de nem válaszolt vissza neki.

-Miiiééértt!!!!?-kiabálta-Miért olyan idegesítő ez a lány?! Ez már a századik sms-e volt.-és ezzel visszadőlt az ágyba és durcáskodott tovább.

Hero:

-Elment már Réka?-kérdezte Hero Jo-tól aki az imént jött át hozzájuk.

-Igen, ahogy láttam a Malac éppen még a munka előtt elvitte moziba…vagyis szinte elhurcolta!-nevetett Jo-Azért egy kicsit idegesítő. Bár lassan kezdem megszokni.

-Oké…tudod Rékának négy nap múlva születés napja lesz.-mondta Hero.-Szóval meg kéne lepni valamivel. Szerintem rendezzünk neki, egy meglepi bulit!

-Jó. Ez nagyon jó ötlet!-mondta vigyorogva Seung jo.

-De nem ez a fő meglepetés, hanem az, hogy elő kéne neki adnunk egy dalt!-mondta még boldogabban érzékeltetve, hogy ő a zseni, amiért ezt kitalálta.

-Akkor kezdjük el! -a fiuk belekezdtek a dalba amit szívből írtak. Elősször a zenét, aztán a szöveget találták ki. Nagyon kedvesek voltak, hiszen kinek vannak olyan barátai, akik a meglepetés bulin túl, még egy saját dalt is írnak neki.

-Srááácok, elkisértem Rékát a mozi után a munkába!! Látnotok kellett volna, hogy milyen aranyos volt….még mindig azt hiszi, hogy nem tudom, hogy tetszek neki. Végigszínlelte az egészet azzal, hogy hagyjam békén, mert nem tetszek neki. Azt hiszi nem jövök rá!-hadarta végig Jeremy, amikor beérkezett a próbáló szobába.

-Aha.-mondta Hero.

-Héééé…srácok ti mit csináltok itt. Lesz egy duettetek?-kérdezte Jeremy.

-Valami olyasmi, Rékának négy nap múlva lesz a szülinapja és mi írtunk neki egy dalt.-mondta Hero.

-Mi…és engem kihagytatok?!-kérdezte Jeremy megsértődötten.-Pedig ő az én bar..-de belevágott a szavába Jong Hwa.:

-Nem lesz a barátnőd….miért hiszed annyira, hogy TE tetszel neki. Mi van, ha valaki más!!!!!-pirult el Hero.

-Hát mert, Junyeon mondta, amikor tegnap ivott…azt mondta, hogy a saját fülével hallotta.

-Ugyan, te hiszel egy részegnek!!!?-mondta komolyan és mérgesen.-Ez valószínüleg csak egy pletyka, fogd már fel! Tudom hogy ez neked nehezen megy, de most az egyszer.-JongHwa életében először beszélt így Hong Ki-val sőt ő az első, akivel így beszélt. Rögtön meg is bánta, hiszen ő egy nyugodt, békés és a boldogságot akaró ember csak egyszerűen már őt is idegesítette ez az egész.

-Akkor is…na!-mondta Jeremy szomorúan.-Majd ma megkérdezem. Hívjatok meg mindenkit ma a Cherrybe este! Bulizzunk együtt egyet.-mondta ezt olyan komolyan, mintha kicserélték volna. Aztán kiment a szobából és elindult az entertainmenthez. Amikorra odaért letörölte a fejéről a komolyságot, újra vidámra váltva. Felment az edzőteremhez, ahol mindig edzettek Rékáék és bement. Pont most fejeződött be az edzés és nagyon kimerültnek tűnt Réka a következő edzés 1 óra múlva, azaz az uzsonna szünet után kezdődik. Yunyu is bent volt, de ahelyett, hogy evett volna, elment inkább egy külön terembe és edzett. Egyébként elég kitartóan edzik, ezért megérdemelte volna hogy ő nyerje meg a versenyt. Kint a folyosón követte őt az edző és átmentek egy másik terembe edzeni.

-Tudja én nagyon szeretem és tisztelem magát Yunyu kisasszony, de így csak kimeríti magát. Muszáj néha pihennie!!

-Ugyan, akkor olyan lennék min Réka…béna.

-Nem! Kérem ne mondja ezt. De én tudom, hogy már maga is rájött, hogy sokkal nehezebb önnek felvenni a versenyt egy született tehetséggel szemben,(lolololl) akinek minden elsőre megy. És ezzel nem Réka kisasszonyt akarom fényezni. De érzem, hogy legbelül ezt maga is tudja és azt hiszi, ha minden áldott nap kimerültségig hajt, akkor jobb lesz. De nem….

-Pofa be…..uram-mondta Yunyu dühösen.

-Nem kisasszony….tudja, lehet hogy úgy könnyebb lenne, ha elsőnek a szívét edzené meg. Talán akkor lehetne olyan jó, mint Réka kisasszony. De ez csak edzői tanácsom.-lassan elvonult még egyszer visszanézve Yunyu szemébe. Yunyu lassan összeesett és sírni kezdett, de megcsörrent a telfonja:

-Mi a baj kislányom.-kérdezte az apja.

-Nekem semmi. Csak azt akarom mondani, hogy ne küld rá az ellenségemre az embereidet. Nem tudom hogy már megtetted-e, de legutóbb is ezt csináltad. Csak most hagyd békén…jó! Életemben először had nyerjek a saját erőmből.

-Hát persze kislányom én sosem bántanék senkit, te is tudod és tudom,  hogy anélkül is te nyersz.

-Az nem olyan biztos! De akkor is, ne tedd azt, amit legutóbb!!

-Hogy érted ezt?

-Úgy érem, hogy ma is nagyon jól szerepelt, az edző is, a menedzsere is és mindenki más is nagyon szereti, mert kedves és ráadásul tehetséges is….túlságosan.

-Tehát nem adta fel veled szemben?

-Ugyan mért adta volna….erős a szíve, tudja hogy nem adhatja fel, hiába csúfolom. Hiába mondom neki, hogy nincs esélye, mert lusta.

-Igazán? Na, apunak most fontos dolga van, mennem kell!

E-közbe:
 a teremben pihent Réka és nem is, mert Jeremy nem hagyta megint békén.

-Réka..csináljunk képet!.mondta nevetve.

-Oké, miért ne. Csak ne mond, hogy a feleséged vagyok.-mondta mosolyogva Réka.

-Ó el is felejtettem! Asszony….nem akarsz eljönni velem ma a cherrybe?-kérdezte nevetve, aztán hozzá tette:-csak vicceltem az asszonnyal.

-Háttt….nem is tudom. Az egy szórakozóhely, igaz?

-Igen, de jön Hero, jo…mindenki. Úgy értem Ftisland, Cnblue…

-Ó..igen? Tényleg jön mindenki!!!?-kérdezte Réka kíváncsian, ekkor  persze értjük kire gondolt a mindenkinél!

-Persze. Na akkor jössz?

-Hát, igen.

-Na leírtam neked erre a lapra, hogy hova kell menned, de szerintem öltöz egy kicsit olyan bulisabba, mármint ne gatyába gyere. Ja, és hívtam a lányokat is. Gyere este tízre. Bent leszünk, mert kibéreltem a helyet.

-Oké. Akkor ott leszek.

Már este nyolc óra volt, amikor vége lett az edzéseknek. Persze pont ma nem jött be dolgozni Junyeon, ezért Rékának egyedül kellett elmennie a Cherrybe, ahol igazából azelőtt még soha nem is volt. Szóval nem tudta merre van. Még két óra volt amire mennie kellet és mivel egyedül volt nem tudott mit csinálni…gonosz Junyeon. Ezért lassan elindul, de az az utca nagyjából egy óraára lehetett onnan, szóval ha odaér, akkor is lesz sok ideje egyedül unatkozni. Persze pont ilyenkor nincs itt senki, általában így van ez. Szürkület volt odakint és kezdett egyre jobban besötétedni. Réka jó lassan ballagott szerencsére még az entertainmentben át tudott öltözni, mert pont vitt be egy szép váltóruhát és egy magassarkút. Közben felhívta Junyeont, akinek elmondta, hogy elindul a Cherrybe és már nem messze van, szóval ha tud, akkor jöjjön már ő és a lányok hamarabb. És persze Junyeon, mint jó barát mondta, hogy akkor hamarabbra menne, Réka kedvéért. Réka végre odaért az utcába, amit Jeremy felírt neki. Huh ez legalább 60 háztömbnyire volt az entitől, de odaért fél tízre. De az az utca egy sötét sikátor szerű utca volt. De Réka végül is bement az egyetlen ajtón ami abban az utcában volt és egy házba vezetett.

-Na szuper Jeremy elírta…még a saját nyelvén sem tud helyesen leírni semmit.-gondolta magában Réka, aztán megfordult és indult volna kifele az utcából, de ott állt mögötte három nagy fickó.

-Ugye megállapodtunk.-mondta az egyik halkan Réka fülébe súgva.

-Mit…mit tettem?-kérdezte Réka rémülten és közben valami menekülő utat keresett.

-Szívecském…nem tartjuk be az igéretünket?! A bácsik most nagyon mérgesek rád!-mondta gúnyosan az egyik. Erre Réka el akart futni, de nem tudott mert elkapták a karját. Ketten lefogták a harmadik férfi pedig elkezdte pofozgatni. Jó nagyokat ütött, nem csak a fejére a hasába is és addig folytatta ameddig Réka össze nem esett a földre véres fejjel.

-Nem volt elég?!-kérdezte gonoszul az egyik, amikor Réka megpróbált felállni és belé rugott az ember.

E-közben:

Csörög a telefon. Minhyuk lassan oda vánszorog.

-Szia, Junyeon vagyok.

-Szia.

-Csak azt akarom kérdezni, hogy még otthon vagy, vagy már elindultál?

-Még itthon vagyok. De a többiek már elindultak. Miért?

-Nem néznéd meg, hogy Réka haza futott-e? Csak mert, azt mondta, hogy menjünk előbb, mert fél körül ideér és már egész van.Csal lehet, hogy hazafutott. De a telefonja ki van kapcsolva.

-Oké.-mondta Minhyuk, aztán letette a telefont. Kiment a házból át a szomszédház, azaz Rékáék háza elé. Becsengetett, de nem volt válasz. Mivel itt a Clap streeten nincsenek betörések, ezért nem is kell az ajtókat zárni. Szóval Minhyuk benyitott, mindenhol megnézte, de sehol sem találta Rékát a szobájában sem. Üres volt a ház. Szóval gondolta már biztos elindult és ezért ő is elindult a cherry-be, de hogy az úton nézte hol lehet Réka, mert Junyeon aggódott, ezért gyalog kellett mennie.

-Jaj, nem igaz, hogy nem tudja bekapcsolni a telefonját. Most miatta nekem is gyalog kell mennem.-gondolta magában siránkozóan. Már csak 3 háztömb volt a Cherry-ig és nem találkozott még Rékával. Persze szegényke eszébe sem jutott, hogy felhívja Junyeont, hogy esetlegesen már oda ért-e. Szóval ment lassan Minhyuk és egyre jobban aggódva. Hirtelen hangokat hallot. Egy sikátorszerű zsákuccából jöttek a hangok. Kitört valemi benézett az utcába de ott senki. bement az ajtón ő is és ott voltak az emberek, akik még mindig Rékát verték. Minhyuk nem gondolkozott , aztán mikor már mindenki kiterült a földre,  felvette Rékát az ölébe és futni kezdett. Igazából, ha nagyon akarta volna, akkor nagyon meg tudta volna verni őket, mert ahoz képest, hogy milyen kis cuki, nagyon erős is és tud verekedős is lenni. A gonosz emberek, amint feleszméltek, követték őket még két háztömbnyire, aztán elvesztették őket. Min egy szökőkutas főtérre ért Rékával, ahol leültette a szökőkút peremére, a  fél eszméletét vesztett lányt és megkérdezte:

-Tudsz járni?-de Réka nem válaszolt semmit csak nézett Minhyuk szemébe. Ekkor Min megint felvette és bevitte a kedvenc svédasztalos éttermébe, mert ott már olyan szinten törzsvásárló volt, hogy nem kérdeztek tőle semmit. Bevitte a mosdóba, ahol leültette és megölelte:

-Most már nincs semmi baj.-aztán elővett néhány zsebkendőt, amit bevizezett és elkezdte Réka fejéről letörölni a verés nyomait, aztán elővette a telefonját és tárcsázta a mentőket:

-Ne.-mondta halkan Réka.

-Muszáj nagyon rosszul nézel ki.-aztán tovább tárcsázott, de Réka erőt vett magán és kivette a telefont a kezéből.:

-Kérlek ne!!!!.-mondta már hangosabban több erővel-Jól vagyok!!

-Buta lány...ez neked jól lenni? Akkor hogy nézel ki, amikor rosszul vagy?!-mondta aggódóan.

-Jól leszek. Nézd fel is tudok már állni.-ekkor megpróbált felállni, de összeesett.

-Csak azt akarom tudni….-vett nagy erőt Minhyuk, miközben a falnak támaszkodott.-Hogy kik voltak ezek?

-Senkik…

-De….mond meg, kérlek!! Mit akartak ezek tőled?

-Mondom…nem mondhatom el! Nem akarom, hogy te is bajba kerülj.

-Kérlek!-mondta hangosan és idegesen Min.

-Ők. Ők, azt mondták veszítenem kell Yunyuval szemben és én nemet mondtam…csak ennyi.

-Hogyhogy csak ennyi….várj szólok Jong Hwanak el kel vinni téged gyorsan.

-Ne kérlek…-mondta Réka gyorsan.-Nem akarom, hogy bárki is megtudja!!-sokáig néztek egymás szemébe aggódóan, aztán Minhyuk lehajtotta a fejét és azt mondta:

-Rendben. Legyen úgy, de akkor mostantól sehova nem mehetsz egyedül, és ha még egyszer ez lesz, rögtön szólunk mindenkinek. De most lehet, hogy be kéne menned a kórházba.

-Nem, jó ez így-és akkor már annyi erőt vett magán, hogy fel tudott állni és már sétálni is tudott. Akkor Min azért fogta a karját, nehogy elessen és kimentek lassan a mosdóból, aztán az étteremből és leültek arra a szökőkútra, amire azelőtt is. Elkezdtek beszélgetni:

-Akkor most mi lesz?-kérdezte Minhyuk.

-Hogy érted?

-Akkor ma már nem mész a buliba?

-Nem…vagyis egy kicsit muszáj benéznem, hogy senki ne aggódjon!

-De, akkor meglátják, hogy tiszta lila az arcod és hogy tiszta seb vagy!!

-Ha észreveszik, akkor azt mondom felestem és ezért hazamentem, mert a ruhám is elszakadt, meg megütöttem a fejem is és ezért késtem. Ha meg nem, akkor meg az igazat mondom vagyis, hogy Jeremy elíta az utca nevét  és ha nem találkozok veled meg sem talállom a cherry-t.

-Oké, akkor utána haza kisérlek!!-ajánlotta fel hősiesen Minhyuk.

-Nem kell, majd hazamegyek egyedül…-mondta Réka.

-Mi van, máskor tökre tapadsz minden srácra és rám is, erre most egyedül akarsz hazamenni, ráadásul az előbb egyeztünk meg abban, hogy nem mehetsz mostantól egyedül. Ráadásul ha már felajánlom, hogy miattad kihagyom a bulit, csak azért, hogy ne legyen bántódásod, akkor már azt el kéne fogadnod, nem?!-mondta Minhyuk mérgesen.

-Nem, neked mi a bajod…most kimondom. Először olyan aranyos voltál és egyre furcsább lettél. Kerülsz engem és olyan mintha utálnál.

-Én nem utállak!-mondta

-Akkor csak…mi bajod? Az hogy tudom hogy teszik Yunyu?

-Nem.-mostmár tényleg nagyon mérgesen, ezzel szótlanná téve Rékát.-Az egy dolog, hogy tényleg tetszett…tetszik, de az nem a te dolgod. Csak az a bajom, hogy nem bírom ha egy lány több vasat tart a tűzre. Mindenkire direkt nyomul, nem akarok egy ilyen lány áldozatául esni mint Jo, Jonghwa, Jeremy és a többi. Tudod láttam, ahogy nekik fel sem tünt, de te olyan kihasználva nyomultál rájuk, aztán mikor elcsavartad a fejét szegény Jeremynek, akkor elkezded szegényt lekoptatni. Az lenne a végem mint a többieknek, elcsavarnád a fejem, aztán a szemetesedben végezném, mint egy gyomgy. Az egy dolog, hogy ide jöttél Koreába, mert itt a fiuknak tetszenek az Európai lányok, de ettől nem lettél jobb ember.

-Szerinted én ilyen vagyok?!!-ordított Réka

-Igen, ilyen.

-Akkor tévedsz és azt hiszem én is tévedtem, amikor szerelmes lettem beléd!!-kiáltott rá Réka Minhyukra és ez volt az utolsó szavuk egymáshoz. Min lehajtott fejjel már nem mérgesen, hanem elgondolkodva ballagott Réka mellet. De mivel Réka ingatag volt és ez Minnek is feltűnt megfogta a karját, nehogy felessen. Odaértek a Cherryhez. Bementek, szerencsére sötét volt, de Jeremy odament Rékához és elkezdte rángatni. De erre pusztán, hogy ne legyen Rékának semmi baja elrántotta Jeremy kezét Minhyuk.

-Hagyd békén!!

-Miért, te hagyd békén!-fogta meg Min kezét Jeremy komolyan.

-Nem, hagyjátok mind a ketten.-mondta Réka szerencsére úgy hogy csak Jeremy és Min hallotta.

-Bocsánat Jeremy, de…de nem tetszel.-mondta idáig kétségbeesetten, aztán komolyra és sírósra váltott.:

-Hagyj békén. Igen Junyeon azt hitte, te tetszel nekem, de én akkor nem rólad beszéltem!!! Hanem, hanem erről a szemét disznóról melletted. Nekem ez a szemét tetszik.-kezdett el sírni Réka, Jeremy pedig szomorú lett és elfutott, de ott maradt a cherryben. Réka elfutott ki a cherryből, közben Junyeon megállította Minhyukot, amikor utána futott Rékaának és azt mondta neki:

-Én nem tudom mi történt, de sejtem és kérlek  menj utána és vigyázz rá, ameddig haza nem ér, kérlek!!:)

-Rendben.-mondta Min gyorsan, aztán Réka után futott, aki kint két méterre az ajtótól pont elesett.
Felsegítette a földről és halgatta, amint Réka szidja sírás közben és ütögette Minhyukot:

-Te szemét, hogy nem vetted észre, lehet hogy tapadtam, de csak azért mert tetszettél. Talán túlságosan, mert te voltál az első szerelmem, te gonosz.-ütögette Mint, aki felvette az ölébe és egy szó nélkül sajnálkozó fejjel hazavitte a megviselt lányt. Felvitte a szobájába, de Réka addigra már aludt. Letette az ágyra és betakarta.:

-Tetszem neked, hülye vagyok hogy nem vettem észre. Lehet hogy idővel, képes leszek szeretni téged!-mondta halkan, mintha a lányhoz beszélne, de ő aludt, de ebben a percbe a lány mosolygott egyet álmában, aztán aludt tovább nyugodtan. Természetesen nem hallotta, amit mondott. Minhyuk kiment  szobából és  lement a nappaliba, ahol gondolkodott a fejében kavargó dolgokról. Yunyu, azt mondta egy kis féreg, Réka viszont, hogy "szeretem ezt a disznót"…hát szegény, minden lány mond rá valami rosszat, de ha megvizsgáljuk a Rékáé, nem is annyira kegyetlen sőt egy szerelmi vallomás.

Lent ült a nappaliban, amíg ki nem nyitotta Junyeon az ajtót. Aggódóan nézett Minhyukra és megkérdezte:

-Mi volt ez az egész és Réka miért nem tudott szinte megállni a lábán.-Minhyuk elgondolkodott, mit mondjon Junyeonnak, de végülis Réka akaratát mondta.

-Elesett. Elég csúnyán megütötte magát, kiszakadt a ruhája, ezért hazajött átöltözni. Mire ideértem, hogy hol van, mert mondtad, hogy nézzem meg itthon, addigra átöltözött. Én mondtam neki, hogy inkább maradjon itthon, de ő azt mondta, hogy muszáj beszélnie Jeremyvel és ezért elmentünk. Megmondta Jeremynek hogy nem tetszik neki, de Jeremy megsértődött, elment, aztán Réka észrevette, hogy megbántotta és elkezdett sírva kiszaladni a cherryből, ekkor utána mentem.(itt találkoztam veled) Aztán hazahoztam. Ennyi!!

-Okééé..-mondta Junyeon, akkor én felmegyek hozzá, de ekkor bevetett egy cselt is.

-Hogyhogy hozzá!!-kérdezte Min féltékenyen.

-Mikor megsérül mindig együtt alszunk, mert úgy megnyugszik.-mondta Junyeon, miközben leolvasta az igazságot Minhyuk arcáról. Most már tudta, hogy mi a helyzet úgy értem tudta hogy van valami Minhyuk és Réka közt, persze azt ebből nem tudta leolvasni, hogy megverték Rékát. Minhyuk és odakint még féltékenyen elgondolkodott erről az "együtt alvós" dologról. Junyeon pedig felment a szobába és megnézte Réka valóban jól van-e aztán elment aludni, nem akarta Rékát felkelteni, ezért a saját szobájába aludt, bár eredetileg sem akart Rékával csak kiváncsi volt Min reakciójára. Ördögi mi!?
kiment